A kötőhártya-gyulladás jelzi, hogy olyan konfliktusról van szó, amivel „nem akarunk szembe nézni”.
Felhívás arra, hogy tudatosan vizsgáljuk meg, mit nem akarunk látni, s az okot is, amiért szemet hunyunk fölötte. A tünet rákényszerít, hogy többé ne térjünk ki a konfliktus elől, s így maradéktalanul őszinték legyünk önmagunkhoz.
Lelki értelemben hasonló dologról van szó. Az embernek azért van két szeme, hogy az eseményeket két különböző „szemszögből” legyen képes vizsgálni, látásmódja rugalmas legyen.
Amit az ember nem lát, az sajog és ingerel, fájdalmat okoz. Berzenkedünk attól, hogy a dolgokat látnunk kelljen. Amit látunk, az túl sokat követel tőlünk, vagy egyszerűen szembeszegülünk vele.
A gyulladás okai
a konfliktusokkal való szembenézés készségének hiánya, túlzott követelmények, bele-nem-egyezés.
Tennivalók
Először is meg kell tanulnunk a dolgokat s egyben önmagunkat is olyannak látni, amilyenek a valóságban. Aztán fel kellene tennünk a kérdést, milyen ponton okoz fájdalmat, hogy szembe kell nézni önmagunkkal, illetve mennyiben vagyunk képtelenek saját szemünkbe nézni. Minden pillantással, azaz minden újabb ránézéssel lehetőség adódik arra, hogy a dolgokat más szemmel lássuk. Meg kell hát tanulnunk olyannak tekinteni a valóságot, amilyen, és összhangot teremteni benső lényünk, külső viselkedésünk és a dolgok egyéni meglátása között.