Az allergiás megbetegedések alapját a szervezet túlérzékenysége és erős védekezési reakciói képezik, mégpedig olyan anyagokkal szemben, melyek más emberek számára ártalmatlanok. Az allergia tehát a test felfokozott reakciója bizonyos külső támadásokkal szemben, melyek voltaképpen nem is támadások. Az allergiás tünetek mögött erős agresszivitás és görcsös védekezési szándék húzódik. Az erős agresszivitás többnyire nem tudatosul, éppen ezért nem is tud levezetődni.
Az allergia jelzi
- hogy az élet valamely részterületével nem kívánok érintkezésbe lépni, nem akarok szembenézni;
- hogy belsőleg elutasítok valamit, ezért elfordulok tőle;
- hogy ellenzek valamit, mert elképzeléseimmel élesen ütközik;
- hogy azt gondolom, nem kellene, és nem lenne szabad olyannak lennem, amilyen vagyok;
- hogy személyiségem bizonyos részét elutasítom;
- hogy más szeretnék lenni, mint ami vagyok, jobb, tisztább; mindez viszont csupán a saját megítélésem;
- nem vagyok nyitott a változások iránt;
- hogy csupán korlátozott készség van bennem arra, hogy az újat elfogadjam;
- hogy valamivel szembefordulok, bezárkózom, elszigetelem magam;
- hogy allergiám kiváltó oka az élet valóságával szembeni hibás viszonyulásomban keresendő: testem felfokozottan reagál a külvilág támadásaira, melyek valójában nem azok.
Amit tenni kell
Az allergia az élet hozzánk szóló felhívása, hogy legyünk nyitottabbak, mondjunk igent a teljes életre, még a látszólag tökéletlenre is. Arra ösztönöz, hogy az élet, s ne a róla alkotott elképzelésünk szerint éljünk. Ne akarjunk eszményképet megtestesíteni, de engedjük létezni a bennünk rejlőt, tulajdon valóságunkat. Az élet azért olyan, amilyen, mert ennek így kell lennie. Az emberek is olyanok, amilyenek, s nem azok, akiknek elképzelésük szerint lenniük kellene. Fogadja el az élet realitásait, adja fel hiteltelenné vált értékrendjét, s hagyjon fel a dolgok szüntelen értékelésével. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak. Minden úgy jó, ahogy van, mert minden tapasztalatul szolgál és hasznosítható, még a fájdalmas és kellemetlen élmények is. Fogadja el és merje vállalni rejtett agresszióit. Találjon megfelelő módot ezen indulatok kinyilvánítására és levezetésére. Tudatosítsa magában, hogy félelme nem más, mint tudati világának beszűkülése.
Kérdezze meg magától
„Mi kelt bennem félelmet és miért? Mitől félek voltaképpen?”- Próbáljon leszokni arról, hogy örökké értékeljen és ítélkezzen. Semmi szükség felesleges képzeteket keltenie önmagában. Inkább fogadja el a valóságot úgy, ahogy van, hagyja létezni és éljen benne. Újra meg újra tudatosítsa magában: „Fokozatosan meg kell tanulnom, hogy mindent szeressek és semmit se rekesszek ki, még a látszólag rosszat, gonoszát és tökéletlent se. Amennyiben létezni hagyjuk az életet, úgy ahogy van, s nem rekesztünk ki többé bizonyos szférákat, csodálatosan új elevenséget tapasztalhatunk meg. Élni annyit jelent, mint teljesen magunkba fogadni a világot, felismerni a tökéletlen tökéletességét. Miközben egyre inkább felismerjük minden létező egységét, nem lesz számunkra többé ellenség, hiszen az ismeretlen is jó barátunk, csupán még nem kötöttünk vele ismeretséget.