Szervezetünk saját anyagaiból tulajdonképpen bármelyik üreges szervében képezhet köveket: a húgyhólyagban, az ízületekben – ezt hívjuk köszvénynek –, a prosztatában, a mandulákban, de a leggyakoribb mégis a vese- és epekő.
Epeköve nagyon sok embernek van, a hivatalos adatok szerint Európában az emberek 15 százaléka találkozott már vele. Persze nem mindegyik kő okoz rohamokat, nagy részük csendben elvan a helyén. Az epehólyag alapvetően arra van, hogy a máj által termelt nagyjából napi egy liternyi epét tárolja, és folyamatosan a bélrendszerbe juttassa. Enélkül nem tudnánk megfelelően megemészteni a zsírokat. Ha minden rendben van, akkor az epe nagy részét víz alkotja, ám ha az arányai eltolódnak, és az epe besűrűsödik, akkor kialakulhatnak a kövek – főleg koleszterinből. Épp ezért segíthet a megelőzésben az, ha egészséges életet élünk, rendszeresen sportolunk, és ügyelünk a helyes koleszterinszintre. Ám jó tudni, hogy az epe szigorú fogyókúra miatt is besűrűsödhet – a lényeg tehát, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.
Mit tehetünk, ha már van epekövünk?
Az epekő kialakulására hajlamosíthat nemünk, a terhesség, a szoptatás időszaka, a cukorbetegség, egyes betegségek. A jó hír az, hogy a kövek nagy része nem okoz panaszokat, ám az évtizedekig a hólyagban maradó kövek akár gyulladást is okozhatnak. Epegörcsöt akkor kapunk, ha a kövek bekerülnek az epeutakba, ilyenkor erős fájdalom, hányinger, hányás jelentkezhet, de mivel ezek a tünetek más betegségekre is utalhatnak, mindenképpen fontos az alapos orvosi kivizsgálás. Ha az orvos úgy dönt, műtéti úton távolítják el a köveket, súlyos esetben az egész epehólyagot.
Vesekő
A vesekő is okozhat heves, nagy fájdalommal járó rohamokat. Normális esetben a vesék átszűrik a vért, kiválasztják a vizeletet, ám ha ebben a folyamatban valahol hiba van, akkor felborul az egyensúly, és megjelenhetnek a kristályok. Ha ezek nem tudnak távozni, akkor az idő előrehaladtával kővé állnak össze. Ha ezek a kövek rátapadnak a vese üregrendszerére, akkor a szervet károsíthatják, ezért akár tapadó, akár lebegő kőről, vagy „csak” vesehomokról van szó, fontos az eltávolításuk, illeve megelőzésük. Hogy ne kelljen rohamokat átélnünk, vagy a műtőbe kerülnünk, figyeljünk oda a megfelelő folyadékfogyasztásra, sportoljunk, étrendünk legyen egészséges, és amennyire lehet, kerüljük a stresszt. A túlzott kalcium- vagy C-vitamin-bevitelről megoszlanak a vélemények, orvos adhat tanácsot a megelőzés érdekében. Ha már kialakult a vesekő, akkor az is elképzelhető, hogy magától távozik. Ha ez mérete miatt nem lehetséges, akkor az orvosok beavatkoznak a kövek szétzúzásával vagy a műtéti eltávolításával.
Amiről keveset hallunk: a mandulakő
A manduláinkban is kialakulhatnak apró kis kövek, főleg akkor, ha a mandulák barázdáiban a kórokozók, ételdarabok kvázi csapdába esnek. Bár majdnem minden tizedik ember érintett, csak azok veszik észre őket, akik fehér pöttyöket látnak a mandulájukon, és orvoshoz fordulnak. A tünetek, a nyelési nehézség vagy a fájdalom általában torok- vagy mandulagyulladást jelent, ezért sok követ nem is diagnosztizálnak. Minél szárazabb a szánk, minél kevésbé tudja kimosni a nyál a mandulánkból a törmeléket, minél rosszabb a szájhigiénénk, annál nagyobb az esély a kövecskék kialakulására, eltávolításukra az orvos adhat tanácsokat.