Az övsömör esetében többnyire a test egyik oldalán, a mellkas alsó tájékán fájdalmas, hólyagszerű kiütések jelennek meg a bőrön. Testi kiváltó okként az ott végigfutó gerincvelőideg gyulladása szolgál. E megbetegedés a bőrt, azaz kontaktusteremtő szervünket érinti.
A zavar a fent említett idegnyalábból indul ki. Ez arra enged következtetni, hogy megbetegedésünk érzékelésünk, észlelésünk zavarával áll kapcsolatban, hiszen az idegeknek az a feladatuk, hogy a külvilág információit közvetítsék az agynak
Az övsömörben szenvedő betegnek nehézségei vannak a kapcsolatteremtés terén, minthogy bőrbetegsége a következőket jelzi: „Foglalkozzatok velem, törődésre és gondoskodásra van szükségem, igényelem és keresem a kapcsolatot!” Másfelől viszont belülről ellentétes értelmű információlökéseket kap, melyek kapcsolatfelvételében megakadályozzák, minthogy a beteg a külvilág közeledési kísérleteit egyáltalán nem vagy csak csökevényes formában észleli, így kerül sor a már említett ideggyulladásra, mely az érzékelt impulzusok továbbításában és feldolgozásában bekövetkezett zavarra utal.
A beteg igényli és keresi a kapcsolatot, ugyanakkor a jóindulatú közeledéseket, félelemből vagy bizalmatlanságból, elutasítja.
Kapcsolatteremtésre bizonyos mértékig képtelenné vált, meg kell hát tanulnia másokhoz közeledni, illetve lehetőséget teremteni a kapcsolat létesítésére.
Az övsömör nem más, mint segélykiáltás – „Szükségem van, vágyom a kapcsolatokra!” Félelem, bizalmatlanság és védekezés a kapcsolatteremtéssel szemben. Érzelmi-gondolati „ördögi kör”.
Az övsömör súlyosabb eseteiben szövődményként féloldali süketség vagy vakság alakulhat ki. Jelzi, hogy a beteg többé nem képes érzékelni a valóságot, illetve a rendelkezésére álló lehetőségeket, szívesebben él tehát a látszatok világában.