Minden fertőzés valamilyen összeütközésre utal, melyet a tudat szintjén nem éltünk és nem oldottunk meg. E konfliktust gyakran észre sem vesszük, nem valljuk be magunknak vagy éppen megpróbálunk kitérni előle, így kényszerítvén rá az életet, hogy a szóban forgó problémát másféle szinten tudatosítsa bennünk. A fájdalommal, melyről nem akarunk tudomást venni, de mégis foglalkoznunk kell vele.
A konfliktusban rejlő energia ugyanis kórokozókat: vírusokat, baktériumokat, vonz magához, ezeket a test arra a részére összpontosítja, mely az adott szellemi-lelki problémakörnek felel meg.
A konfliktus tehát gyulladás formájában tombolja ki magát a testben. A heveny gyulladás aktuális indítékra utal, míg a krónikus gyulladás huzamosabb ideje fennálló, megoldatlan konfliktust jelez. Ám mindkettőben félreérthetetlenül nyilvánul meg a felszólítás, hogy végre foglalkozzunk a kitűzött feladattal, és oldjuk meg.
Gyulladás akkor jön létre, ha egy feladattal nincs szándékomban megbirkózni, inkább kitérek előle.
Mi a feladatom?
Az élet mindaddig megismétli a feladat vállalására szóló felhívást, amíg a problémát meg nem oldottam.
Ajánlatos tehát rögtön az első felszólításnak engedelmeskedni, hogy így szabaddá váljunk az élet egy újabb feladatára. Ez az esetek többségében határozott döntést és következetes véghezvitelt kíván.