Péksütemények tetején, müzlik összetevőjeként mindenki találkozhatott már ezzel a szép, selymesen fénylő, barna magocskával. Érdemes ismerni és tudatosan is beépíteni az étrendünkbe.
Ismerjük meg!
A len (Linum usitatissimum) az egyik legrégibb kultúrnövényünk, amelyet évezredek óta termesztenek az emberek a rostjáért (amelyből a legfinomabb textíliákat, a hófehér vagy festett, hűvös tapintású lenvásznakat tudják készíteni), valamint az ehető magjáért illetve az abból nyerhető olajáért.
Egyéves növény, a 30-80 centiméteres száron váltakozó oldalon ülő levelei lándzsásak. Ötszirmú virága kék – a különleges, mélykék szemű lánykákat ezért nevezik lenvirág-szeműeknek a XIX. századi regényirodalomban -, toktermésében találhatóak a fényes, félcentis, lapos, hegyes magjai. A lenmagot (Lini semen) már a i.e. II. évezredben is termelték és használták gyógyszerként.
Miért jó?
A lenmag nyálkaanyagot, többféle olajat (linol-, linolénsav, olajsav gliceridjeit), fehérjét, cianogén glikozid keveréket tartalmaz. Vitaminokban (A, B, C, D és E) gazdag, ásványianyag-tartalma is jelentős: kálium, foszfor, magnézium, kalcium, kén, vas, cink, nátrium, klór mangán, szilikon, réz, fluor, alumínium, nikkel, kobalt, jód, alybdenum, króm is van benne.
A modern táplálkozástudomány a lenmagnak elsősorban azt a tulajdonságát értékeli, hogy a benne bőségesen található olaj legnagyobb része a legfinomabb esszenciális (omega-3) zsiradék, amely az emberi szervezet számára jótékony hatású, sőt, gyakorlatilag nélkülözhetetlen. (A lenmag 35 százalék zsiradékot tartalmaz, aminek 72 százaléka esszenciális!) Ennek fogyasztása hozzájárul az optimális vérzsírszinthez, gátolja az érfalakon a meszes plakkok lerakódását.
A lenmag gazdag esszenciális zsírokban
Régóta gyógynövényként ismert, a népi gyógyászat különböző formákban tetőtől talpig szinte minden szervünkre jó hatásúnak tartja az agyműködés serkentésétől kezdve a légutak gyulladásos betegségeinek, köztük a hörghurut enyhítésén át az emésztőrendszer számos problémája mellett a legkülönbözőbb bőrpanaszokig, ízületi megbetegedésekig. Ajánlják természetes gyulladásgátlónak is, például külsőleg ekcéma, bőrgyulladások, kelések, furunkulusok kezelésére, de belsőleg is, a legkülönbözőbb légző- és emésztőszervi megbetegedések esetén is a nyálkahártyák regenerálására.
Bevethető bélrenyheség, bélmegbetegedések és székrekedés alkalmával, de nyákkészítmények formájában egyéb gyomor- és bélmegbetegedések kezelésére is. Teája a menstruációs görcsöket is enyhíti, prosztata-megbetegedések ellen is javasolt.
Hogyan fogyasszuk?
Fogyasztható teaként: két evőkanálnyi összezúzott lenmagot áztassunk egy bögre vízbe, ahol egy félóra alatt megduzzad. Leszűrve, melegítve kortyoljuk el. Egészben is fogyasztható, ilyenkor arra kell vigyázni, hogy bőséges – legalább tízszeres mennyiségű – folyadékkal nyeljük le. Borogatáshoz néhány evőkanálnyi lenmagot összetörve tesznek gézanyagból készített zacskókba, és ezt leforrázva, már nem forrón helyezik a gyulladt bőrfelületre, például furunkulus esetén. Főzetét nyálkahártya regenerálására tartják alkalmasnak, ilyenkor legalább tíz percig kell forralni.
